799 db 6,3 cm3 V12 – 780 lóerő. Ez a Ferrari F12 TDF.
A rövidítés a „Tour de France”-ra utal, de természetesen semmi köze a kerékpárversenyhez, ellenben a Tour de France de Automobile-hoz annál inkább. A harminc éve megszüntetett versenyről azért igencsak ritkán hallani. A közúton megrendezett versenyről az is kiderült, hogy gyári Ferrari pilóta 1956-ban nyerte meg először egy 250 GT volánja mögött, név szerint Alfonso de Portago, aki részmunkaidős versenyző volt és főállású playboy.
Ezen kívül még nyolc alkalommal nyert itt a Ferrari a 250 GT három generációjával – beleértve a GTO modellt is. A Ferrari egyébként már 1956-ban is megemlékezett Portago győzelméről a 250 Berlinetta TdF kiadásával.
A 6,3 literes, V12-es motor 8500-as fordulatszámnál 780 lóerőt ad le, ami 40-nel több a normál F12 teljesítményénél. A TDF tömegéből 110 kilót faragtak le a mérnökök, így 1415 kilót nyom utasok nélkül. A hátsókerék-meghajtású, nem hibrid utcai autók között rekordnak számít, hogy 2,9 másodperc alatt éri el a 100 km/h-t, és 7,9 másodperc alatt a 200 km/h-t. A végsebessége több mint 340 km/h.
Mivel a TDF változatot elsősorban versenypályás használatra tervezték, nagy figyelmet fordítottak a mérnökök az aerodinamikai teljesítmény javítására. A karosszéria aerodinamikai hatékonyságát 60 százalékkal növelték meg; a nagyobb szárnyaknak, a hatékonyabb diffúzornak és a simára burkolt padlónak köszönhetően 200 km/h-nál 230 kilónyi leszorítóerő ébred a kocsin, ami 107-tel több, mint a sima F12 Berlinetta esetében.
Valószínűség szerint ez az utolsó szívómotoros Ferrari, ami – az alacsony darabszámmal együtt – nagyon megdobhatja az értékét a közeljövőben.
Dedikálta Sebastian Vettel, Kimi Raikkönen, és az akkori csapat főnök Maurizio Arrivabene.
Leave a Reply