Összesen 599 db készült az autóból, mely alkatrészei nagy részét az 599XX kísérleti autótól örökölte. Azt ígéri a Ferrari, hogy az 599 GTO-val ismeretlen fogalommá válik az alulkormányozottság, a „kommunikatív futómű” pedig a létező legjobb visszajelzéseket adja.
670 lóerős motort kapott az autó, minden idők leggyorsabb utcai Ferrarijának számít.
A lényegében az Enzo utódjának szánt sportkocsiról: 620-ról 670 lóerősre húzták fel a régi hatliteres V12-es motort, legnagyobb nyomatéka 608-ról 619 Nm-re nőtt.
270 kilót faragtak a normál 599-es tömegéből, így mindössze 1495 kilogrammos a GTO. Százra 3,7 helyett 3,5 másodperc alatt gyorsul, végsebessége pedig 331 helyett 335 km/óra. Nagyjából 1:24 perces időre képes az autó a fioranói tesztpályán, ez kerek egy másodperccel jobb, mint amit az Enzo tud.
Műszakilag és külsőleg is sokat változott az autó, az új első spoilerből és agresszív diffúzorból, valamint F1-es kerékborításokból álló aerodinamikai csomag 193 km/órás tempónál 144 kilogrammos leszorító erőt generál. Faragtak a karbon-kerámia fékrendszer súlyából, vékonyabb üvegeket és alumínium elemeket használtak, sőt a 60 milliszekundomos váltásokra képes, robotizált hatfokozatú váltót és a sportkipufogót is fogyókúrára fogták a minél jobb súly/teljesítmény arány érdekében.
Karbonszálas anyagból készültek a váltófülek, változtak a kipörgésgátló beállításai: míg az 599 GTB-ben van egy jeges útviszonyokra kitalált fokozat, a GTO-ból ez hiányzik, helyette teljesen kikapcsolható az elektronika. Felszerelték az autót egy Virtual Race Engineer névre keresztelt rendszerrel is, amely folyamatosan tájékoztatja a sofőrt az autó állapotáról és teljesítményéről.
Eddig összesen kétszer használta a Ferrari a GTO elnevezést, az 1962-es 250 GTO után 1984-ben szimplán GTO néven került piacra egy modell.
Leave a Reply